"Gyerekkoromban apám kedvenc darabja Beethoven D-dúr hegedűversenye volt. Négy vagy öt hanglemezünk volt otthon - köztük ez, s a szomszédba jártunk át meghallgatni, mert lemezjátszónk nem volt. Néha azt mondta apám: ’na most akkor menjünk át a Lóránt bácsiékhoz és hallgassuk meg a Beethoven-hegedűversenyt!’. Nyolc és tizenkét éves korom között legalább 58-szor hallgattam végig ezt a művet, s belement a fülembe... Majdhogynem kívülről tudom, el is tudom fütyülni: kamaszkoromban mindig ezzel vagánykodtam, amikor zenészekkel találkoztam" - mesélt a darab iránti vonzalmának kialakulásáról.
Ám ennyiből még nem lesz előadás, ehhez egy baráti beszélgetés során elhangzott "bátor" kijelentés vezetett.

"Szepezden velünk szemben nyaralnak Szenthelyi Miklósék (Kossuth-díjas hegedűművész - a szerk.). Egyszer szomszédolás közben azt találtam mondani: én ezt a darabot annyira ismerem, hogy el is tudnám vezényelni. Mire ő: tedd meg! Nem vettem komolyan, ám három hónap múlva telefonált, s azt mondta: április 26., MÜPA! Megijedtem, s elmentem Dékány Endre zenész-zenetanár barátomhoz, aki felkészített, s úgy megtanultam a mű vezénylését, mint egy szerepet. Két és fél hónapig gyakoroltunk, közben megtapasztaltam a karmesterség minden nehézségét. A több évtizedes színészi rutin ellenére, ami leginkább a külsőségekben volt segítségemre, kemény dió volt a feladat, a ’belsőségekkel’ megszenvedtem, ehhez kell vérbeli muzsikusnak lenni! Büszke vagyok erre az előadásra, igazi jó hecc volt!" - lelkendezett a művész.

tv24.hu