Az elejére

1958 áprilisának elején két antropológus - Clifford Geertz és felesége - egy Bali szigeti faluba érkeztek, hogy ott tanulmányozzák a helyi kultúrát, a helybéliek sajátos, maguk teremtette kultúráját. A falu egy kicsi, kb. 500 fős, viszonylag elszigetelt település volt. Az antropológusok egy olyan házba költöztek, amely a falu családokból összetevődő négy klánja közül az egyiké volt. A falu lakosai - a házigazdájukon és a falufőnökön kívül - úgy tettek, mintha egyáltalán nem vennének arról tudomást, hogy ők is ott vannak a faluban, nem néztek rájuk, és nem is kommunikáltak velük, hacsak nem voltak valamiért rákényszerítve.
Ez a közömbösség természetesen tudatos volt, a falubeliek a két antropológus minden lépését figyelték, és pontos információik voltak arról is, hogy kik ők, illetve hogy miért érkeztek a faluba.

A kakasviadal néhány speciális esettől eltekintve illegális esemény volt Bali szigetén, többnyire a radikális racionalizmussal együtt járó puritanizmusra való törekvés miatt. E szemlélet szerint a kakasviadal primitív, az elmaradottság jele, és ezért nem illik egy feltörekvő nemzethez. Mindezek ellenére a kakasviadal része a balinéz életmódnak, és ezért rendkívüli gyakorisággal űzték, a tiltás eredménye az lett, hogy a kakasviadalokat a falu félreeső zugában tartották, félig titkosan.

A helybéliek tíz nappal Geertz-ék érkezése után kakasviadalt rendeztek a főtéren, hogy pénzt gyűjtsenek az új iskolára, de nem voltak elég óvatosak, úgy gondolták, hogy megkísérelhetnek egy nagyobb közönséget csődíteni a főtérre a törvény figyelmének felkeltése nélkül. Tévedtek, a harmadik mérkőzés közepén megérkeztek a géppisztolyos rendőrök egy teherautón. A helybéliek között rögtön pánik tört ki, és mindenki futott amerre látott, beleértve a Geertz házaspárt is, "Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, ahogyan a rómaiak" elvet követve. Később kiderült, hogy szerencsés lépés volt a meneküléssel demonstrálni a szolidaritásukat a falubeliekkel, és nem megpróbálni igazolni kilétüket papírjaikkal, mert ennek a lépésnek köszönhetően a helybeliek elfogadták őket, és ettől a naptól kezdve a falu a Geertz házaspár számára egészen más világ lett. Nemcsak, hogy nem voltak többé láthatatlanok a falubeliek számára, hanem ők kerültek a középpontba, érdeklődéssel, melegséggel vették körbe őket az emberek, viccelődtek velük. Balin, ha valakivel viccelődnek, az annak a jele, hogy elfogadták. Tehát Geertzéknek a közösséggel való kapcsolatukat tekintve ez volt a fordulópont, az egész falu megnyílt számukra, méghozzá sokkal gyorsabban, mint ahogy egyébként valamikor bárhogyan is megnyílt volna.

Kakasokról és férfiakról

Bali szigete mára meglehetősen tanulmányozott területté vált, mitológiáját, művészetét, rítusait, törvénykezési formáit, gyermeknevelési szokásait mind-mind alaposan megvizsgálták, a kakasviadalra azonban néhány érintőleges megjegyzéstől eltekintve alig fordítottak figyelmet. Pedig sokak szerint ebben legalább annyira megnyilvánul, mit jelent valójában balinéznek lenni, mint a sokkal híresebb jelenségekben. Ebben a játékban csak úgy tűnik, hogy a kakasok küzdenek, de valójában az emberek küzdenek egymással.

A balinéz férfiak pszichológiailag mélyen azonosulnak kakasukkal. Bali szigetén a kakas vitathatatlan férfiszimbólum. A kakasviadal a balinéz kultúrában különös jelenség amiatt, hogy csak egynemű nyilvános tevékenység, amelyből a másik nem teljesen és határozottan ki van zárva.
A nemi különbségeknek elég kevés jelentőséget tulajdonítanak a helyi kultúrában, a legtöbb formális és informális eseményen nők és férfiak egyformán, legtöbbször házaspárok vesznek részt. A kakasviadal ez alól a legfeltűnőbb kivétel: férfiak szervezik, férfiak vesznek rajta részt, szóval a férfiak számára létezik.
A mindennapi férfierkölcs nyelvében nyomon követhető a kakas képzete, rengeteg hasonlatot használnak a kakassal. Pl.: a fukar embert farkánál fogott kakashoz hasonlítják. Bali szigetét is kicsi büszke kakashoz hasonlítják, melynek tartása egyenes, nyaka kinyújtva, háta feszes, farka megemelt, mintha örökös harci készenlétben állna a nagy, tehetetlen, alaktalan Jávával szemben.

A férfi és a kakas intim kapcsolata több mint metaforikus, a balinéz férfiak többsége sok időt tölt kedvenceivel, ápolják, etetik őket, beszélgetnek velük. A kakasokat vesszőkalitkában tartják, és speciális diétát kapnak, (többnyire kukoricát esznek), pirospaprikát dugnak a csőrükbe és a végbelükbe, hogy élénkítsék őket, langyos, gyógyfüves vízben fürdetik őket, tarajukat és tollukat vágják, gondozzák, lábukat masszírozzák.

A balinéz emberek erős ellenérzéssel viseltetnek bármiféle, állatisnak tartott viselkedéssel szemben. Nemcsak az ürítés, hanem az evés is undorító tevékenységnek számít, félrevonulva kell elvégezni. A balinéz emberek idegenkednek az állatoktól, kutyáikkal például kegyetlenül bánnak. A kakasával való azonosulás tekintetében a bali férfi nemcsak az ideális énjével, sőt esetleg péniszével azonosítja magát, hanem ugyanakkor azzal az ambivalens lénnyel is, amitől a leginkább retteg, amit gyűlöl, s ami a leginkább megigézi, a "Sötétség Erőivel". A kakasviadal és a kakas efféle hatalmakkal, állatias démonokkal való kapcsolata teljesen egyértelműen jut kifejezésre. Minden kakasviadal elsősorban véráldozat, hogy a megfelelő dalokkal és adományokkal, melyeket a démonoknak kínálnak fel azért, hogy csillapítsák az éhségüket. A természeti csapásokra adott kollektív reakciók között szinte mindig megtalálható a véráldozat. A győztes kakas gazdája elviszi a legyőzött állat tetemét, és otthon megeszi, és ebben társadalmi zavarodottság, morális kielégülés, esztétikai undor és kannibalisztikus élvezet keveredik egyszerre.

A viadal

A kakasviadalok általában késő délután kezdődnek, és három-négy órán keresztül, egészen napnyugtáig tartanak. A program kilenc-tíz különálló mérkőzésből áll. Miután egy küzdelem véget ért és az érzelmek lecsillapodtak, hét-nyolc ember bemegy a ringbe egy-egy kakassal, és igyekeznek megfelelő ellenfeleket találni. Ez a folyamat ritkán játszódik le tíz percnél rövidebb idő alatt. Amikor az ellenfelek egymásra találtak, és egy mérkőzést megszerveztek, a kiválasztott kakasokra felszerelik a sarkantyúkat. A sarkantyúk borotvaéles négy-öt hüvelyk hosszú pengék, úgy rögzítik őket, hogy hosszú zsineget tekernek a sarkantyú talpa és a kakas lába köré, ezt a faluban csak kevés ember tudja megfelelően elvégezni. Ezután a kakasokat irányítóik szembeállítják egymással a ring közepén. Egy kókuszdióba kis lyukat fúrnak, és egy vödör vízbe teszik, kb. 21 másodperc telik el, amíg a dió elsüllyed. Ezt az időszakot tjeng-nek nevezik, elejét és végét gongütéssel jelzik, és ez alatt az idő alatt a gondozónak nem szabad a kakashoz érni. Az előadást a ring körül szorosan álló emberek szinte teljes csöndben figyelik. Miután a kakasok egymásnak esnek, perceken belül egyik vagy másik jókora ütést mér ellenfelére sarkantyújával. Ezután az irányítók kiveszik az állatokat a ringből, és a kezükben tartják öt kókuszelsüllyedésnyi idő elteltéig, ezután a viadalt újra el kell kezdeni. A döntő összecsapásban (már ha egyáltalán sor kerül rá, mert a sebzett kakas sokszor már a szünet alatt kimúlik) az a kakas győz, amelyik tovább marad életben.
A viadalt nagyon sok, részletesen kidolgozott szabály kíséri, ezek a szabályok pálmalevél-kéziratokban vannak lejegyezve, és nemzedékről nemzedékre öröklődnek. A viadalban a bíró, aki a kókuszt kezeli, abszolút hatalommal rendelkezik, és a szabályokat szabadon alkalmazhatja. A bírói döntést soha nem kérdőjelezik meg a balinézek, még a ritkán előforduló döntetlen esetében sem.
A kakasviadal kettőssége, hogy természeti tényként szemlélve tulajdonképpen féktelen tombolás, kulturális tényként értelmezve ellenben szabályozott formaként, tehát szociológiai entitásként határozható meg.

Tétek és esélyek

Az emberek Balin sohasem csinálnak valamit egyszerűen, ha azt bonyolultan is megtehetik, és ez alól a kakasviadal-fogadás sem kivétel. Kétféle fogadás létezik: egy axiális fogadás a részt vevő felek között középen, és az e körül lehelyezkedő, periferiális külső fogadások, amit a ring körül állók egymással kötnek. Az előbbit tipikusan nagy, az utóbbit tipikusan ki összeggel kötik. A kör közepén kötött fogadás magában foglalja a tulajdonos körül csoportosuló fogadókat, a kör szélén kötött fogadás viszont egyének közt zajlik.
Az előbbi megfontolt, nagyon nyugodt, szinte titkos szervezkedés a ring közepén, a másik pedig impulzív kiabálás, az izgatott tömeg nyilvánossága előtt tett ajánlatok és azok elfogadása a tömeg peremén.
A központi fogadás kivétel nélkül mindig egyenlő összegű, a tétek aránya egy az egyhez, amit csak elveszíteni vagy megnyerni lehet, míg a periferiális fogadások sosem ilyenek. A központban fair játék zajlik, a széleken hazardírozás.
Egy olyan társadalomban, ahol egy átlagos kétkezi munkás, téglakészítő, földművelő, piaci árus jövedelme kb. 3 ringgit, és a viadalok mintegy két és félnaponként zajlanak, a kakasviadal komoly szerencsejátéknak számít, még akkor is, ha a fogadási tétek nem egyéni erőfeszítések, hanem alkalmi érdekszövetségek eredményeként gyűlnek össze. A központi fogadást előre, készpénzben ki kell fizetni mindkét félnek, még a tényleges küzdelem előtt. Mihelyt vége a meccsnek, 15 másodpercen belül, legkésőbb azonban 15 perc múlva minden fogadást kifizetnek. A győztes bevételének kb. 10 százaléka jár a bírónak és a viadal szponzorainak.
A külső fogadás azután kezdődik, hogy a központi fogadás tétjét nyilvánosságra hozták. Ahogy közeledik a kakasok eleresztésének pillanata, a rikoltó üvöltés szinte az őrjöngésig fokozódik, azok pedig, akik még nem fogadtak, az utolsó percig kétségbeesetten keresik a megfelelő partnert. Ezt a hatást csak fokozza a gong megszólalásakor beálló néma csönd.
Minél nagyobb a központi fogadás tétje, annál valószínűbb, hogy a meccs kiegyenlített lesz, mert a nagy tétre menő küzdelmekkor óriási az igyekezet, hogy a meccset egyenlő esélyekkel kezdjék.(Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy legjobb, méretben és harciasságban összeillő kakasok kerüljenek egy ringbe). A közepesen erős küzdelmek esetében ez a kényszer valahogy gyengébb. A központi fogadás befolyásolja a külső fogadásokat az egyenlő összegű minta, azaz a saját mintája felé. Ez a hatás egyenesen arányos a központi méreteivel, mert az összeg annál nagyobb, minél egyenlőbb esélyűek a kakasok. Tehát a központi fogadások alakítják a játékot, vagyis jelzik annak "mélységét". A balinéz emberek igyekeznek érdekes, "mély" mérkőzést szervezni úgy, hogy a központi tétet olyan nagyra licitálják fel, amennyire csak lehet, és hogy a mérkőző kakasok annyira egyenlő esélyűek és szépségűek legyenek, amennyire csak lehet, és hogy az eredmény annyira kiszámíthatatlan legyen, amennyire csak lehet. Nem mindig sikerül nekik, a viadalok csaknem fele triviális, viszonylag érdektelen, lapos ügy.

Játék a tűzzel

Egy Bentham nevű tudósnak van egy elmélete a szerencsejátékokról, ez pedig a "mély játék". Ez annyit tesz, hogy bizonyos helyzetekben a tétek annyira magasak, hogy irracionális vállalkozás egyáltalán belefogni. A valódi mély játékokban ez mindkét oldalra jellemző, mindkét esetben túl magas a kockázat. Az emberek gyakran vesznek részt az ilyen játékokban. Ami a Bali szigetieket illeti, a magyarázat abban rejlik, hogy a pénz kevésbé a haszon kifejezője, mint az erkölcsi jelentőség szimbóluma. A pénz itt inkább csak kockázat, mint a valódi nyereség eszköze (tisztelet, megbecsülés, méltóság, figyelem jele, egyszóval státusszimbólum). A pénz csak szimbolikus kockázat, mert senkinek a státusán nem módosít, csak pillanatnyi időre sérti, vagy erősíti meg. Minél több pénzt kockáztat valaki, annál többet tesz kockára más tekintetben => férfiasság, tekintély. Tehát a pénzzel a státusukra fogadnak! Ez segít a férfinak megtalálni saját magát, az élet értelmét, a befektetett összegek a fogadók közt pedig hosszú távon többé-kevésbé kiegyenlítődnek. A szenvedélyes hazardőröket, akik csak a pénzért játszanak az igazi kakasviadorok megvetik.

Fogadók hierarchiája:

1. a kör legszélén puszta szerencsén alapuló hazárdjáték folyik, ők a legalacsonyabb rendűek,
2. széleken zajló kisebb fogadásokban részt vevő emberek, központi fogadásokban soha nem vesznek részt,
3. kicsi, esetleg közepes fogadásokon már induló emberek,
4. a hierarchia legfelső szintjén a közösség vagyonos, tekintélyes tagjai állnak, megbízható polgárok, akik körül a helyi élet forog, a nagyobb viadalokban vesznek részt, mások pedig őrájuk szavaznak a szélső fogadásokon. A játékot is ők uralják, ahogy a társadalmat.
A Bali-i kakasviadal mélysége nem a pénznek, hanem a kakasviadal képében megjelenő helyi státushierarchiának köszönhető, ami természetesen a pénz függvénye. A presztízs Bali szigetén mélységesen komoly dolog.
A kakasviadal elsődlegesen nem más, mint a társadalmi státuskapcsolatok dramatizálása:
1. Egy ember soha nem fogad olyan kakas ellen, amelynek családja a saját rokonsági csoportjához tartozik. Tehát az emberek többsége a fogadásával nem a kakasról vallott értékítéletét fejezi ki, hanem a rokona irányában fennálló elkötelezettségét demonstrálja.
2. Előzőeket tovább általánosítva: az az ember, akinek a saját rokonsági csoportja nem indul a viadalon, támogatni a szövetséges rokonsági csoportokat fogja a nem szövetségesek ellenében.
3. Ugyanez a megállapítás érvényes az egész falura, mint önálló településre. Ha idegen falubeli kakas harcol a falu bármely kakasával, a helyi állatot kell támogatni.
4. Egy idegen kakas mindig esélyesnek számít a bali emberek szemében, minél messzebbről hozzák, annál inkább. Az ilyen kakasok ellenében, amikor a legnagyobb tétskálájú legális viadalokat rendezik, függetlenül attól, hogy kié az állat, azt a kakast nevezik be, amelyet a faluban a legjobbnak tartanak.
5. Ritka, hogy idegen kakasok harcolnak egymással, vagy amelyeket semmilyen csoport sem támogat.
6. Ugyanilyen ritka, hogy ugyanannak a csoportnak, vagy alcsoportnak két kakasa vívna egymással.
7. Azok, akik szinte már intézményesült ellenséges viszonyban állnak egymással, néha mániákusan fogadnak egymás ellen.
8. A központi fogadáskoalíciót minden esetben a szövetségi rendszerek alkotják, mindenféle "külső pénz" bevonása nélkül. A központi fogadás a társadalmi ellentétek legdirektebb és legnyíltabb kifejezője.
9. Soha ne legyünk ellenfelünknek gazdaságilag lekötelezve, ezért pénzt kölcsönkérni fogadásra csak baráttól lehet, és még a viadal előtt.
10. Speciális szavuk van arra, hogy "szövetséges ellen fogadni", amely azt is jelenti egyben hogy bocsánat.
11. Az intézményesült ellenséges viszonyokra gyakran az ilyen "bocsánat" fogadások adnak alapot.
12. Gyakoriak a kínos kereszthűség- szituációk: egy embert több egyenértékű hűségviszony köthet, ilyenkor próbálnak inkább megmenekülni a fogadástól.
13. Azok, akik a központi fogadásban részt vesznek, minden esetben a rokonsági, falubeli vagy egyéb csoportjuk vezető tagjai.
14. A pénz a baliiak számára csak másodlagos, ez nem azt jelenti, hogy nincs számukra jelentősége, de a kakasviadal anyagi oldalára csak mint a személyiség egyensúlyának fenntartására szolgáló tényezőre tekintenek. Az igazán fontos győzelmeket és veszteségeket mással mérik.
15. A balinéz emberek tisztában vannak ezekkel a szabályokkal. A kakasviadal számukra olyan, int tűzzel játszani anélkül, hogy megégetnék magukat. Az ember aktivizálja a falvak közti és rokonsági ellentéteket és szövetségeket, de mindezt "játékos" formában teszi. A személyközi és csoportközi direkt agresszió veszélyes és elbűvölő közelségébe kerül.

A VIADAL MINÉL INKÁBB
1. közel egyenlő státusú felek (és/vagy személyes ellenségek) között zajlik,
2. magas státusú egyének között zajlik,
ANNÁL "MÉLYEBB".
MINÉL MÉLYEBB A VIADAL,
1. annál egyértelműbb a kakas és férfi azonosítása,
2. annál szebbek a részt vevő kakasok, és annál pontosabban összeméretnek a viadalra,
3. annál nagyobb érzelemmel és elmélyüléssel kísérik,
4. annál magasabb összegűek az egyéni fogadások a központban és a széleken, és annál kisebb arányeltérésű tétek irányába haladnak a külső fogadások, és végül annál több fogadás lesz,
5. a játéknak annál kevésbé a "gazdasági" és annál inkább a "státus"-szempontja kerül előtérbe, és annál tisztesebb polgárok vesznek részt a fogadásban.

Toll, vér, tömeg és pénz

A kakasviadal olyan témákat vet fel, mint halál, férfiasság, vereség, szenvedély, büszkeség, nyereség, szerencse. A kakasviadal kifejezési eszköz, kép, szöveg, modell és metafora. Funkciója nem az, hogy enyhítse vagy szítsa a társadalmi szenvedélyeket, hanem hogy toll, vér, tömeg és pénz médiumán keresztül eljátssza, bemutassa azokat.
A felfűtött érzelmek csak a kakasviadalon mutatkozhatnak meg leplezetlenül, eredeti mivoltukban, máshol az etikett homályába, gesztusokba és célzásokba burkoltan jelennek meg.
A kakasviadalok látogatása a balinéz ember számára egyfajta érzelmi nevelésnek számít.