Ráth-Végh István kártyatörténeti könyvében azt olvashatjuk, hogy a kártyajáték feltalálása Gringonneur, 15. századbeli francia festő nevéhez fűződik. 
Úgy hírlik, hogy ő eszelte ki a figurákat is, mégpedig azzal a céllal, hogy elszórakoztassa VI. Károly francia királyt. Ám a király köztudottan elmebeteg volt, és hogy az ő használatára készült volna az első pakli, az csupán történelmi anekdota. A feljegyzések szerint azonban Gringonneurnek kifizettek három, díszekben pompázó kártyacsomagért egy elég borsos összeget, magát a kártyát azonban már korábban ismerték Európában.

A francia kártya figuráinak eredetén már sok tudós törte már a fejét, de csak a találgatásokig jutottak el. A legtöbb valószínősége annak az elméletnek van, amely szerint a színek háborús értelműek. 
A kőr (coeur) - vagyis a szív - a bátorság jelképe volt, a harcos katonát jelentette. A pikk (pique) a régi lándzsa ásószerű végződését akarta ábrázolni, a káró (carreau) pedig annak a súlyos dárdának a négyszögletes vasvége volt, amelyet a lőpor feltalálása előtt hajítógépből zúdítottak az ellenségre. Végül a treff (trefle), vagyis lóhere, arra a takarmányra utalt, amely nélkül a lovasság nem tudott háborúskodni. Tehát ha maga a kártya nem is, a színei francia eredetűek...

Közép-Európa területének napjainkban is népszerű játékeszköze a ,,magyar" kártya. Még ha nem is vagy nagy játékos, akkor is biztosan láttál már ilyen paklit, amit csak mi, magyarok hívunk így, a szakirodalom Tell-kártyának nevezi. Ha már "magyar" kártyáról beszélünk, elvárnánk, hogy híres magyar egyéniségek legyenek a lapokon. Ha azonban megnézed őket, rögtön látod, hogy Tell Vilmos, Reding Itel, Geszler Hermann, Stüszi vadász és a többiek nevét sem a magyar történelemből, sem a magyar irodalomból nem ismerjük.
Akkor viszont kik ezek az érdekes nevű és ábrázatú egyének?

Friedrich Schiller drámájából ismerhetjük meg Tell Vilmos életét, akinek a neve számodra is ismerősen csenghet. Tell Vilmos híres svájci szabadsághős volt, akiről az a legenda járta, hogy 100 méterről nyíllal keresztüllőtte a fia fején levő almát, a második nyílvesszője pedig kirobbantotta a svájci függetlenségi háborút.
Schiller Tell Vilmos című drámájában szerepel az összes alak (Tell Vilmos, Reding Itel, Geszler Hermann, Stüszi vadász, Kuoni pásztor, Harras Rudolf, Rudenz Ulrik, Fürst Walter), akik a magyar kártya lapjain találhatók, tehát mindannyian szabadsághősök voltak.

Ez a német sorozatjelű, svájci alakokat ábrázoló kártyatípus a 19. század közepétől honosodott meg az Osztrák-Magyar Monarchia területén, és kiszorította elődjét, a soproni-képes "magyar" kártyát. És hogy miért éppen ezeket az alakokat festették az egyes lapokra? Ennek az az oka, hogy Schiller drámája a 19. század elején a Habsburg-ellenesség jelképévé vált, tehát az osztrákok ellen forrongó Magyarországon nagyon népszerűek voltak ezek a hősök.