Én nőkkel soha...

Mindenki arra gondol, amire akar, de én most nem arra... Munkaviszonyom krisztusi kort élt meg, s a tapasztalatom arra vonatkozik, hogy mindig szívesebben dolgoztam férfiakkal, mint nőkkel.

Démon

Szinte megborzongtam, ha betértem egy bankba, vagy olyan hivatalba, ahol nők intézik az ügyeimet, s arra gondoltam: milyen nehéz is lehet ilyen helyen konfliktusok és intrika nélkül meglenni. Olyan munkahelyeim voltak, ahol a nők ugyan mindig többségben voltak, de az egyensúlyt azért megtartották a férfi kollégák, és nagyon rendjén valónak tartottam, ha a főnöki székben férfi ült.
Habár magam is voltam főnök néhányszor, inkább átadtam ezt a szerepet.

A férfiak ugyanis elsősorban racionálisan döntenek. A nők nem bírják félretenni érzelmeiket, hiúságukat, szakmai és emberi féltékenységüket. Elég, ha a kolléganő csinosabb, szebb ruhákban jár, szerencsésebb partnerkapcsolatban él, máris konfliktusforrás lehet a viszony.
S ez a különbség a párkapcsolatokra, a kezdeményezésekre, a szexre is átvetítődött.
Tíz éve még elképzelhetetlennek tartottam, hogy átverésükről férfiak panaszkodjanak. Mára már mindez valósággá vált.

Átvert férfiak 1.

Mindig voltak balekok nőkben és férfiakban egyaránt. Eddig is léteztek olyan férfiak, akiket kihasználtak a nők, megházasodtak érdekből, majd elváltak, és megszedték magukat. Ennek - sajnos - már hagyománya, történelme van. De annak még nincs, hogy mindez a partnerkapcsolatok legintimebb részében, vagy a szexben zajlik.

Tibor elmúlt ötvenéves. Tizenöt éve él a társával, aki gyermeket is szült neki. Hazaadta a fizetését, viszonylag jó apának is bizonyult, részt vállalt a gyermeknevelésben, a lakás felújításában. Szellemileg ugyan nem volt igazi társ, de nem lehet minden tökéletes... Párja azonban úgy érezte, hogy jogában áll a családfenntartó szerepkört betöltő férfi mellett már szerepkörökre másokat tartani: szeretőnek, sporttársnak, eszmecsere-partnernek, üzlettársnak. Azaz elkezdte uralni a párkapcsolatot érzelmileg és gazdaságilag egyaránt, hiszen anyagilag ugyanannyit betett a közösbe, mint társa, és ezt elég hivatkozási alapnak tartotta.

Boldog békeidők

Átvert férfiak 2.

Sokan a szex értelmének és céljának az orgazmust és a minőségi-mennyiségi teljesítőképességet tartják. Szerintem nem így van, és ezt már sokszor leírtam, megindokoltam. Míg a hetvenes években arra panaszkodtak a nők, hogy a férfiak nem eléggé figyelnek rájuk, és csak a saját örömükre figyelnek, addig mára már a férfiak túlzott odafigyeléséből lesz baj. Nem elég a férfinak a saját öröme, elégedettsége attól függ, hogy partnerét elég látványos és zajos módon kéjhez juttatta-e vagy sem. S mivel a nők tudják, hogy a férfi elégedettségének feltétele ez, eljátsszák a nekik szánt és elvárt szerepet. Sokszor éveken keresztül képesek a tökéletes alakításra, miután igen nehéz elé állni: "Bocs, de valójában soha nem élveztem veled az együttlétet!".
Hiszem, hogy az átverés valójában önmaguk ellen fordult, de a férfi felé irányult volna.

Átvert férfiak 3.

Még sikamlósabb területre tévedünk a szex gyakorlatában.

Kriszti 35 éves, csinos, szemrevaló teremtés. Nincs, és nem is volt férjnél, sőt nem is látja ennek szükségességét. Habár nem nevezhető szinglinek, ahhoz hasonló életmódban él. Döbbenettel hallgattam mondatát: "Nekem a férfi csak az aktusra kell, utána már zavar a jelenléte!"

Tökéletesen ismerős mondat, de csak a férfiak szájából hallatszott eddig. Egyre több nő adja a kapcsolatba ÁLCAKÉNT az érzelmeit, miközben csak biológiai szükségleteit elégíti ki. Technikailag tökéletes, a csábítás, becserkészés időszakában nagyon is nőies, szeretkezés közben viszont követelőző, teljesítménycentrikus. Utána viszont hideg, távolságtartó, s az intimitást (összebújást, gyengédséget) visszautasító, férfias. Nem lelép, hanem leléptet.

Riasztó jövőkép?

Gyengéd férfiak

Vannak ilyenek! Érzékenyek, figyelmesek, gyengédek, bizonyos szempontból ideálisak. Sajnos egyre gyakrabban ők az ilyen nők áldozatai, mivel ők általában egy kis határozottságra, irányításra is vágynak a nő részéről, aki viszont gyakran kihasználja ezt. Az ilyen férfiak érzelmileg kifosztottan állnak, és várnak a következő alkalomra, s egyre csökken a bizalmuk.

Míg a férfiak sokszor nyíltan is felvállalták azt, hogy kapcsolataikat az ősi ösztön is befolyásolja, gyakran nem az érzelmeik, hanem a hormonjaik is irányítják, addig a nők hatalmas érzelmeket színlelve tagadják aljas oldalukat, bájt és kellemet színlelve, ártatlan pillantásaikkal hozzák zavarba az újabb kísérletező áldozatot. A helyzet ugyanaz, mint a női főnök - férfi főnök viszonylatában. Csak jóval szomorúbb.

Mert a NŐIESSÉGRE hoznak szégyent, aminek a lényege az odaadás és befogadás, s a tiszta érzelem. Az aljasságot meg kellene hagyni a férfiaknak... Hozzájuk jobban illik... :-))