Hagyományos sorrendek

Nincs szexológiai előadás pszichoszexuális fejlődés ismertetése nélkül. Lehet tudományosan, s lehet nagyon lazán is beszélni róla, de vannak áthághatatlan törvényszerűségek.
Legalábbis ezt hittük eddig.

Felfedezés

A hagyományos fejlődés szerint már óvodás korban átélheti valaki a szerelem érzését, majd gyermekkorban a plátói szerelmet, majd a hírességek is megdobogtatják a szívét (ún. plakátszerelem), és mire valaki tinédzser korba lép, már túl van egy-két valódi csalódáson is.
Mindez tanulási folyamat, amin mindenki észrevétlenül megy keresztül.

A szex gyakorlatát illetően hasonló a helyzet: már pici korban megkezdődik a test felfedezése, kisdedkori maszturbáció, kíváncsiság a másik nem (nemi szerve) iránt, a hormonális fejlődés következményei (menstruáció, pollúció - azaz első éjszakai magömlés), kamaszkori maszturbáció, majd az élesben játszott játékok.

A szexuális érintkezésnek is van ideális menetrendje: kapcsolatfelvétel (szemezés, kommunikáció), csókolózás, petting, közösülés.
Ez egy kívánatos sorrend, amit a fiatalok gyakran felrúgnak, és sohasem büntetlenül.

Mindig van negatív következmény ugyanis. Például meglehet, hogy valaki a közösülés után mutatkozik be a másiknak, de ezek után nem lehet csodálkozni azon, ha később tartós orgazmus-problémák jelentkeznek majd nála.

Elfelejtett szimbólumok

Óvatos duhajok!

Ma mintha nem lenne divatos lelkes szerelmesnek lenni! Kifejezetten félnek, óvakodnak tőle a huszonévesek. Gyakran cikizik a túlságosan begőzölt fejűt. Vagy irigylik? Nem derül ki a megjegyzésekből, csak a célpontnak rosszul esik.
Ezért aztán a hősszerelmes akkor is tagadja érzelmeit, ha egyébként megéli.

Mivel a tömegkommunikációban is a gátlástalanság kap elsődlegesen reklámot (a hírességek zaklatott magán- és szexuális élete), ez számít trendnek, az egyének a nagy egészbe akarnak belesimulni. Jelen esetben tehát érzelmességük tagadásával akarják elkerülni a feltűnést.

Egy friss esettanulmány:

A fiú és a lány is huszonnégy évesek. Túl vannak egy-két (szó szerint véve egy-két!) tartós kapcsolaton, kerülték a kalandokat. Évekkel ezelőtt már egy hétig (!) együtt jártak. Amikor újból találkoztak, telefonszámot cseréltek, majd a fiú egy hónap múlva felhívta a lányt annak ellenére, hogy naponta foglalkoztatta a dolog. Megkezdődtek a nagyon óvatos, puhatolózó randizások: találkozások érintések nélkül, sok beszélgetés, kávézgatás, méregetések, sms-ek, stb. Közel két hónap eltelte után került sor az első csókra! Amikor a fiú megkérdezte a lánytól, hogy "mégis mit jelentek a számodra?", a lány azt válaszolta "több mint kedvellek, nagyon tetszel nekem, fájna a hiányod, de még nem vagyok beléd szerelmes". Hónapok óta tüzelik egymást, még nem tartanak a pettingnél sem, még nem vetkőztek le egymás előtt, és nem voltak egymáséi.

Kifejezetten nagyon szép fiatalokról van szó - nem gátlásosak, okosak, tanultak. Van szexuális tapasztalatuk, nem is kevés. Mégis lassan építik fel kapcsolatukat.

Nem adják ki magukat

Kívülről nézve

Nem furcsa? Magam sem értettem először. Miért? Hogyan képesek ellenállni a kísértésnek? Mit jelent számukra a szerelem, ha ez még nem az? Csak egymásra gondolnak, kifelé mindketten bezárultak, tégláról-téglára építik fel a várat.

Persze, mindketten éreznek szerelmet, csak nem merik felvállalni, és nagyon félnek tőle. Attól, hogy ideáikat el ne veszítsék, attól, hogy valahol el ne rontsák. Szinte hihetetlen türelemmel alakítják az életüket, és ez a tempó, ez a szemlélet ellentmond a környezet sürgető, mindent elkapkodó, habzsoló hatásainak.

Nem szabad őket tehetetlennek, ostobának ítélni. Az eset arról szól, hogy akadt két fiatal, akik - számomra is igen meglepő módon - fittyet hányva a szokásokra, úgy alakítják a magánéletüket, mintha egy lakatlan szigeten lennének.

Ami viszont rájuk is hat, az a mély érzelmektől, és annak elvesztésétől való folyamatos félelem. Ők ezt találták ki védekezésképpen.

Ezzel bizonyítják, hogy lehet az árral szemben is úszni, habár rengeteg többlet energiába kerül.
Reméljük, megéri!