Promiszkuitás

Remélem mára már mindenki számára ismerős a gyakori partnerváltogatást jelző szakszó, amely igen-igen jellemző korunkra.

Fejetlenül

Tízen- huszonéves fiatalok mesélik el gátlástalanul - akár nyilvánosan is -, hogy több tucat szexuális kapcsolat van már mögöttük.

Ma már csak az öregek botránkoznak meg ezen, a környezet hajlamos csont nélkül elfogadni a jelenséget, mondván: úgysem tudunk ellene tenni semmit. Nem szeretnék állást foglalni, de meg vagyok győződve arról, hogy egy bizonyos "esetszám" után inkább károsak a következmények, mint tapasztalatokat gyarapítók.

Vadászat

A gyakori partnercsere egyik jellemző módszere a tudatos és korlátok nélküli vadászat. Azaz mindegy, hogy a barátom barátja, barátnője, a kollégám, vagy a kollégám társa, foglalt vagy szabad, csak tessen és adja oda magát. Mindegy, hogy a kezdeményezőnek vagy a kiszemeltnek van-e családja, gyereke, csak az számít, hogy a megszerzés öröme és a kéjes óra összejöjjön.
Olyan ez, mint a vadászat, amelynek nem a táplálékszerzés a célja, hanem a vadászat öröme. Sokszor még vadra sincs szükség.

A vadászok és vadak nem gondolják végig, hogy családosokként hány embert tesznek boldogtalanná néhány boldog(nak vélt) találkozóért. Ha kitudódik az eset, és mindkét fél házas, és mondjunk két-két gyerekük van, akkor máris hat ember szenved az akciótól. Etikai matematika, ha úgy tetszik.

Vad

A legnagyobb kárszenvedők pedig a gyerekek, akik felnőve szinte képtelenek lesznek majd harmonikus kapcsolatot kialakítani.
Így ez nemcsak morális, hanem pszichológiai kérdés is.

Divatos önmegtartóztatás

Nyugaton és Amerikában már jó ideje divat az önmegtartóztatás. Gondoljunk csak Britney Spears-re, aki legalább annyira szűz, mint én két gyerek után, de sokáig mégis jó reklámfogásnak bizonyultak a folyamatos "szűz vagyok" nyilatkozatok.



Önmegtartóztatás hitből és meggyőződésből

Ugyanakkor teljesen elfogadhatónak tartom, ha valaki hitből és meggyőződésből vállalja fel az aszkézist, a szexuális visszafogottságot. Ők nem egy divathullámot lovagolnak meg, nem feltűnősködni akarnak, hanem elveik szerint akarnak élni. Általában nem akarnak mindenáron meggyőzni másokat felfogásuk helyességéről, hanem teszik a dolgukat boldogan és elégedetten.
S ennek addig van is értelme, amíg nem érzik mindezt rájuk kényszerítettnek.

Csak ne legyen kényszer!

Nemrég egy Krisna-tudatú fiatalembert kezeltem - nem szexuális problémával. Házasságkötés előtt áll, rendelkezik rendes, hétköznapi szakmával is, de ő is és menyasszonya is Krisna-tudatú szerzetes. Nem tartottam meglepőnek, amikor elmondta, hogy teljesen természetesnek tartják mindketten, hogy számukra a szex csak családalapítási célokat szolgál, a testi, földi gyönyöröket nem akarják felvállalni.
Ettől ők még nem boldogtalanok, sőt hitük miatt felettébb kiegyensúlyozottnak tűnnek.

A pszichés következmények

A szex pártfogói sokszor elragadtatják magukat, és azt hiszik, hogy az aszkézis egészségtelen, káros. Úgy gondolom, hogy mindez csak akkor igaz, ha valakire rákényszerítik ezt az életmódot, vagy a helyzete miatt erre kényszerül. A kulcs a "kényszer" szóban van, ekkor lehetnek pszichés zavarok, okozhat a szex hiánya ingerültséget, zavarodottságot, depressziót.

Ha viszont valaki attól boldog, hogy akaraterejét edzi, és ha ez sokáig sikerrel jár, vágyait kordában tudja tartani (vagy megszüntetni is képes), semmilyen lelki nehézséget nem okoz. Hosszú időn, esetleg egy egész életen át fenn tudja tartani a belső egyensúlyt.

Nem mindegy

De ha mindez csak divatnak hódolva történik, akkor valószínűleg csak ideiglenes a lelkesedés, és előbb vagy utóbb áttér a normális, megszokott, mindenki által természetesnek tartott életmódra, vagyis felvállalja a testi-lelki örömöket.

Terápiás gyakorlatomban sokkal több szexet gyakorló, de boldogtalan embert találtam, mint boldogtalan aszkétát. Az a lényeg, hogy valaki akar-e igazán kiegyensúlyozott lenni, és meg tudja-e teremteni ennek az alapjait, vagy nem.
Akár a gyakorlati életben, akár "csak" filozófiai szinten.