Mihez képest?

Mindig ez a kulcskérdés. Mihez képest korai a kéj? Természetesen elsősorban a partnerhez képest, annak kéjérzetéhez képest.

Röpke mozdulat

Általában a nők lassúbbak, hosszú előjátékot, babusgatást, kényeztetést igényelnek, nem mindegy nekik a szeretkezés előtti hangulat, a pillanatnyi fizikai állapot.

Ha mindkét fél szenved a korai kéjtől, akkor igazából nem is szenved senki, tehát nincs probléma. Legfeljebb a nyuszikhoz hasonlóan párzanak: egy röpke mozdulat, és mehetünk tovább. Eddig nem gondoltam, hogy emberben (és főleg nőben!) is van olyan, aki pár másodperc alatt a csúcsra ér. Hát van!
Hirtelen három esettel is szembesültem.

Probléma mégis van,

legfőképpen az, hogy a jelentkező nők párjai lassúbbak. Tehát a "mihez képest" problémája ugyancsak fennáll. Nem is értem, hogy ők miképpen nem tudtak korai magömléses partnert találni?
Milyen boldog pár lett volna belőlük!

Maga az eset

egyedinek tűnik, de ezek szerint mégsem az. Az előjáték lehet rövid vagy hosszú - az ilyen vérmérsékletű nőknél általában rövid előjáték is elég, de az elmaradása sem trauma -, a behatolás után, néhány frikciós mozdulat után pedig bekövetkezik a teljes orgazmus.

A baj utána van. Ugyanis kiszárad a hüvely, és már csak arra vár, hogy a párja mikor végez végre, mikor hagyja már abba, mert már neki minden további "gyaszatolás" kifejezetten kellemetlen.

Néhány napra rá egy férfi írta le, hogy a partnere pont így működik, és ő attól ideges, attól szorong, hogy a partnernő állandóan sürgeti "mikor mész már el?", "meddig tart még?" mondatokkal. Ezek a szavak pedig fixálják a merevedést, és kifejezetten megakadályozzák a magömlést.

A harmadik esetben azt olvastam, hogy a nő egy percen belül sikítva elélvezett, szétkarmolta a partnere hátát, majd feltűnően unatkozni kezdett: "festeni kellene már", stb.
Ezekben az esetben a nők szálltak ki hamarabb a ringből.
Ugye milyen ciki férfi szemmel nézve?
Képzeljék el ugyanezt, fordítva! Mindennapos!

Kéj

Mivel nem ismert

jelenségről van szó, még szexológus kollégáim sem beszéltek róla, így én az olvasók segítségét kérném. Írjanak minél többen, akik átéltek már ilyet, ha partnerük, vagy önmaguk is így élik meg a kéjt.
Írjanak róla akkor is, ha ez nem jelent problémát, és akkor is, ha gond, csak eddig nem szóltak róla. Minél részletesebb a leírás, annál többet segít.
Ugyanis több eset tanulmányozása és néhány levélváltás után talán sikerül rájönni a probléma okaira, és így ki tudjuk alakítani a megfelelő terápiát.

Egyébként is

a legutóbbi, levélelemző írásaim után - ahol egy kicsit megróttam a nőket, hogy nem írnak -, hirtelen egyre többen lettek bátrak, aminek én nagyon örülök. Vigasztaló mindkét nem számára, ha azt tapasztaljuk, hogy jobbítani akarnak az életükön.

Ezzel a cikkel egy újdonság felfedezése kapott nyilvánosságot, és ígérem, a fejleményekről ismét írni fogok.