Turbékoló galambok...

Az agyamra mentek annak idején a nagyszüleim, amikor az ideális párokat a hányingerszerű giccses jelzőrendszerrel minősítették ideálisnak.

Turbóturbék

Már gyerekkoromban is megfigyeltem, hogy azok a fiú galambok nagyon strapásan bókolnak a magukat előttük billegető nősténynek, de azt is megfigyeltem, hogy nem hűségesen! Ha a hölgyemény nagyon hárító volt, odébb állt a fiú, bókolni kezdett a másiknak, majd a harmadiknak, csakhogy elérje a célját. Aztán kész! Fészekrakás semmi, tojásgondozás semmi.

Konfliktusmentes övezet

A legtöbb fiatal úgy fogalmazza meg az ideális párkapcsolatot, hogy "abban minden stimmel". Megértik egymást, azonos az ízlésük, egyeznek a divatban, egyformán szeretnek szórakozni és egyformán vágynak gyerekre, vagy éppen egyformán nem akarják. A lényeg az EGYFORMAság!
Az a jó, ha nem veszekednek, ha minden stimmel, ha csak mosoly van a házban, és ha már egymás gondolatát is ismerik. S mindehhez állandó orgazmusdömping társul! Hát?! Ez az idea? Egy biztos - dögunalmas! S az is biztos, hogy ilyen sehol sincs!

A fiatalok nincsenek felkészülve arra, hogy a párkapcsolat soha nem ideális, mindig tele van konfliktussal. Az egyik gond termeli a másikat, de mindez csak azért van, hogy időt és teret kapjunk ügyességünkre, okosságunkra, és megmutathassuk a világnak, hogy a nehézségeket uralni tudjuk, a konfliktusokat pedig megoldani.

Legalábbis így kellene, de az a tapasztalat, hogy a fiatalok tűrő- és megoldó képessége majdnem nulla. A legfőbb megoldásnak legtöbbször a szakítást, a helyzetből való menekülést tartják.

Mások meg nagyon is felkészültek arra, hogy környezetükben szinte csak rossz párkapcsolatokat láttak, és ezért azt tartják a legjobb megoldásnak, ha össze se házasodnak. Ez pedig struccpolitika! Ugyanis papír nélkül is megvannak ugyanazok a helyzetek, és házasság nélkül is lehet válni, azaz szakítani. Nem ugyanaz?

Szeretik az izgalmat

Nyitott szívvel egymásnak mennek

Egyre több olyan párral találkozom, akik tulajdonképpen egymáshoz illenek, mégis gyakran veszekednek, és a szakításban nagyon otthon vannak. De a kibékülésben is. Felvállalják érzelmeiket, akármilyen is legyen. Ha szeretik egymást azt is - ilyenkor dúl a szerelem, rózsaszín felhőkben úszkálnak -, de ha gyűlölik egymást, azt is - ilyenkor püfölik egymást, megszégyenítik egymást mások előtt, ordítoznak, pofozkodnak, szétköltöznek. Majd vissza.

Okok

Mi lehet ennek az oka? A felgyorsult élet és az alacsony ingerküszöb. Ez határozottan a filmek és a környezet hatása. Nem mintha régen nem lettek volna ilyen helyzetek, csak akkor egyoldalú volt a dolog. A férj verte a feleségét, de nem zavarta el, hanem kitombolta a dühét és annyi. Neki ez alanyi jogon járt.
Ma már a nők is püfölik a férjeiket, zsarolják, sarokba szorítják őket, és lazán, odébbállnak, nem félve attól, hogy nem találnak másikat. Az igazi játékosok mindig újból és újból ki is békülnek. (Az egyik páciensem három és fél év alatt tizenkétszer költözött szét a párjával, és ebben volt egy törvényes házasságkötés és egy válás is.)

Látszólag a dolognak semmi köze a szexhez. Dehogynem! Nagyon is sok! Az ilyen párok valójában nagyon szeretik egymást, és az

A tolerancia a lényeg

örökké feszített húr magas izgalmi szinten tartja a libidójukat, az elsírt könnyekben benne van a bánatuk, de a feloldódásuk reménye is.

A kibékülésben meg a boldogság érzete, de gyorsan gondoskodnak megint arról, hogy a kapcsolat nehogy unalomba fulladjon, és a körforgás kezdődik elölről.

A környezet...

...sokszor rosszul reagál erre. Mindenképpen békítgetni akarják őket. Pedig nem kell! Tönkreteszik a játékukat, és egyre veszélyesebbé válik a helyzet. Ugyanis mások jelenléte csak felkavarja a szabályokat.
Az igazi dühöt úgy lehet kiiktatni, ha mások nem szólnak bele, és nem kerül a pár örökké a figyelem központjába.

Hiszem, hogy az ő kapcsolatuk hosszabb lesz, mint a turbékolós pároké.