Még mindig...

...nem egyforma a nők és a férfiak hűséghez való viszonyának megítélése. A férfiak teljesen természetesen beszélnek kalandjaikról, nőügyeikről, és pajzán összekacsintásokkal jelzik cinkosságukat. Az ilyen férfiakra - még a nők is! - csak azt mondják, hogy huncut ember, vagy jó és vagány pasi. Ha viszont a nők mesélnek kalandjaikról, szexuális tapasztalataikról, sokszor -

Ki az erősebb?

még a nők társaságában - is az a vélemény, hogy ez csakis egy kurva lehet. Hogy van ez?

Állítólag egyenjogúság van

Persze csak állítólag. Mert szerintem nincs és nem is volt, és valószínűleg nem is lenne minden területen helyes. Viszont mára már természetes elvárássá vált, hogy az első randevún legalább az egyik fél rendelkezzen konkrét és használható tapasztalatokkal. Ma már az sem baj, ha a nő a többet tudó fél, mégis hamarabb titulálják laza erkölcsűnek, mint a férfit.

Unalmas egyhangúság mindig ugyanazzal

Sokszor elhangzik a házasok, vagy a tartós párkapcsolatban együtt élők szájából, hogy egy idő után unalmassá válik a szex. Ugyanazok a mozdulatok, gesztusok, ugyanaz a sóhaj, mintha megírt koreográfiája lenne az egésznek. Ráadásul ugyanabban az ágyban, szobában, ugyanabban az időpontban. Ha így van, akkor tényleg unalmas lehet! Ilyenkor tényleg csökken a libidó, csökken az együttlétek száma, elnémul a pár, keveset beszélget, és lassan a nő már nem érzi magát eléggé nőnek, a férfi meg férfinak. És talán éppen ezért kacsingatnak félre, mert meg akarnak győződni arról, hogy még mindig sikeresek és csábítóak.

Pedig nem törvényszerű, hogy a párkapcsolatok szexuális együttlétei rutinná váljanak és megkopjanak. Mindig lehet, sőt kell is gondoskodni a változatosságról, és ezt nem jelent feltétlenül

Nagyon tud fájni

partnerváltás. Ez a legegyszerűbb, de a legkockázatosabb. Mégis sokan meglépik hiúságból, butaságból, gyengeségből. Mert nem bírnak ellenállni annak a kísértésnek, ami nap, mint nap körülveszi őket. Például a munkahelyen.

A másik partner jobb, szebb, érdekesebb?

Lehet! De meddig? A félrelépők nem gondolnak arra, hogy az új partner idővel ugyanolyan unalmas lesz? Pedig az lesz! Az újdonság varázsa elmúlik, és megint ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a koreográfia - csak éppen más koreográfussal. Ezek szerint mindig váltani kell? Nem érdemes! Az ilyen lépések arra vallanak, hogy a gyakran félrelépő nem jó pasi vagy jó nő, hanem felettébb hiú, és a szex minőségében is inkább silány: könnyű másnál bizonyítani... Az otthon bizonyítás és a hazai érdekesség megteremtése lenne az igazi művészet.

A hazug ember és a sánta kutya esete

Mindig azt hiszik a kitekintgetők, hogy titkuk megmarad. Pedig előbb vagy utóbb mindig minden kiderül. Az pedig a megcsalt félnek nagyon fáj, összetöri szívét, lelkét, és azonnal megszűnik a bizalom. Jobb esetben csak egy időre, rosszabb esetben örökre. Ilyenkor a félrelépő azt kívánja, hogy bárcsak a társának is akadna valaki, hogy amögé bújva ő is léphessen. De ilyenkor a másik nincs olyan állapotban, hogy félrelépjen! De ha meg máskor teszi meg, akkor pedig ugyanúgy fáj, ha nem jobban!

Vádak

Valahogy mindig ugyanúgy alakulnak a dolgok: a csaló meg akarja magyarázni magának, a külvilágnak, hogy lépése indokolt volt. Ezért

Mondjon nemet!

aztán koholt vádakkal illeti a magára maradt felet, s önigazolásként a hibákat felnagyítja, és sokszor nem létezőket keres. Olykor ezeket a partnere fejéhez vágja, de az új partnernek mindig, minden esetben panaszkodik. S ez teljesen érthető. Hiszen nem mondhatja azt, hogy "Édesem! Én nagyon szeretem a feleségemet, jó asszony és jó az ágyban is, de ha megengeded, téged is szeretnélek megkefélgetni, mert változatosságra vágyom!"


Ez meglehet, hogy őszinte vallomás volna, de ki állna ezek után kötélnek?

Nem akarok...

...sem pálcát törni, sem igazságot osztani. Ez nem az én dolgom. Mindenki az esetét sajátosnak, egyedinek tartja és mindig vannak szenvedők. Pedig az események mindig hajszálpontos forgatókönyv szerint zajlanak! Nem a megcsaláshoz kell a bátorság, hanem az otthon maradáshoz, a kitartáshoz.

És ha ehhez van erő, a kapcsolat mindig jobb lesz, mint előtte.