A legtöbb levél a nők orgazmusával, illetve annak hiányával foglalkozik. A fiúk többször rákérdeznek arra: honnan lehet tudni, hogy partnerüknek tényleg van orgazmusa? Már leírtam több cikkemben is, de még egyszer a lényeg:

Felültetik egymást

Nem onnan kell megítéli meg a dolgot, hogy a partner sóhajtozik vagy nem! A lányok már megtanulták, hogy sóhajtozni "kell (átvették a pornófilmekből), de ez még nem jelent semmit!
Miből telik sóhajtozni? Megjátszani? Igaz, ezzel önmagukkal szúrnak ki, de ezt az elején még nem tudják!

Üzenem a lányoknak: ne hervasszák le a fiúkat durva, nyers megjegyzésekkel, és ne minősítsék teljesítményüket negatívan! Ne mondják azt, hogy "már megint nem volt jó, te bamba!", helyette jobban hangzik a "még jobb lett volna, ha így vagy úgy teszed, de majd legközelebb..." mondat. A lényeg ugyanaz!
De nem lehet, nem szabad a nőknél jóval érzékenyebb férfiakat ledorongolni! Férfias, macsós önbizalmuk a legtöbb esetben csak álca. Sőt!
Minél gyakrabban hangoztatják macsós tökéletességüket, annál érzékenyebbek!

A nők orgazmusát a testük reakcióin lehet lemérni, valamint a szeretkezés utáni ernyedtségen. A bőrpíron, az izzadáson, a mellbimbók merevségén, a farpofák kipirulásával, vagy az erős szívverésen.

Bódulat

Ha igazán volt a nőnek orgazmusa, utána nem vágyik nagy utójátékra, nem akarja rögtön újból, mert kifulladt. Ha fáj a hasa, ha fáj a feje, ha rögtön repetára vágyik - akkor csak fel lett húzva. Az orgazmus elmaradt.

És nem kötelező a nők extázisa! Erről csak a rózsaszín romantikus-erotikus regények írnak, nem minden nőre jellemző! Végül: minden nő másképpen éli meg a kéjt.
Az egyik diszkréten, visszafogottan, a másik sikítva, ájulva. És ez nem az orgazmus fokozatait jelöli, hanem a nő vérmérsékletére, mentalitására utal.
Bár - általános tapasztalat- a férfiak jobban örülnek a hangos visszajelzésnek.

Ugyancsak többen aggódnak amiatt, hogy partnerüknek láthatóan soha nincs orgazmusa. Vigasztalásul hozzáteszik, hogy mással sem volt még soha. Sajnos erre a kérdésre nem tudok levélben válaszolni, ugyanis az okok nagyon mélyen, elsősorban a nőben rejtőznek, és ezeket csak többszöri, személyes beszélgetés alapján lehet feltárni. Előbb vagy utóbb mindig van eredmény és segítség, de levélben maximum a személyes elérhetőségem tudom megadni.

Ugyanennyire égető problémának tűnik a női vágy kétségbeejtő hiánya. (És erről sem a nők írnak levelet, hanem a partnerek!) Azt tudomásul kell venni, hogy alapvetően a nők libidója szinte mindig kisebb, mint a férfiaké. Kevés olyan nő van, aki naponta, vagy akár naponta többször vágyna a szexre.
De azért az is abnormális, ha a férfi legalább minden másnap vágyik rá, a partnernője meg kéthavonta! Ráadásul a kezdeti lelkesedés az idő előre haladtával még csökkenni is fog!

Hegymászás

Bizonyos libidócsökkenés természetes, de a nagy különbséget időben észre kell venni. És szerelem ide, szerelem oda - előbb vagy utóbb úgyis szakítás lesz a vége. A nagy vérmérséklet különbség ugyanis korrigálhatatlan!

Ugyancsak gyakori probléma a nők behatolás közbeni fájdalma. Egyszerűen maga a hüvely fáj behatoláskor, és emiatt vagy ritkítja a nő az együttléteket, vagy egyre feltűnőbben kerüli. (Sok lánynál ez a petting során kiderül, és a behatolást sem engedi. Vaginizmus lép fel nála: a hüvely teljesen összerándul és a ceruza hegye se férne be rajta.)

A vaginizmus majdnem gyógyíthatatlan rendellenesség. Ha még nem ilyen tragikus a helyzet, akkor is részletes pszichoterápia szükséges az okok feltárásához, és ez soha nem technikai kérdés!
Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet!

A legegyszerűbb, ha csak a nemi szervek méretei különböznek.
Ez megint nem helyrehozható. Bármilyen erős is a szerelem, a szex nem fog kettejük között működni. Váltani kell. Előbb vagy utóbb úgyis az lesz a vége.

(folytatjuk...)