Abnormális hűség

A mai fiatal felnőttek még nagyjából úgy keresték párjaikat, hogy hosszabb időt hagytak a megismerkedésre, aztán néhány hónap, vagy év (!) után megismertették egymást a szex gyönyöreivel.
Alig várták az esküvőt, hogy végre gátlások és bujkálások nélkül lehessenek együtt.

Nem akarják

A házasság felszabadultságot hozott, és a párok hamar felkészültek a születendő gyermekek fogadására.
Huszonéves koruk elején már letudták a gyest, alig jártak még a harmincban, és már több gyermekes szülők voltak.

Ezen házasságok nagy része még ma is működik, a többi pedig áldozatul esett a mostanság kortünetnek számító szabadosságnak. Mostanában gátlástalanul bomlanak fel a huszon-, sőt harminc éves házasságok is.
Nem mindenki magányos, aki egyedül élőnek számít, és ők sem törekszenek újból házasodásra. Kapcsolatra viszont igen!
Amikor rendelőmben, a felbomlóban lévő házasságot elemezzük, akkor gyakran hallom: "sajnos mindvégig hűséges voltam".
Ez szerintem abnormális dolog! Nem?

Normális gyűjtögetés

A mai kor ifjai közül sokan már tizenéves koruk elején elkezdik a párkapcsolatok építését. Szüzességüket - akár a fiúk, akár a lányok - viszonylag korán, egyes esetekben nagyon korán elvesztik.
Nem a kiválasztott, nagy szerelemmel, hanem az éppen aktuális partnerrel, éppen akkor, amikor alkalom volt rá, amikor kellően lelazult a test és agy.

Nagy érzelmek híján legtöbbször mindez nem jár különösebben nagy orgazmussal, sőt sokaknak egyáltalán nem kellemes az első élmény. (Nagyanyáiknak a tudatlanság miatt volt örömtelen, unokáiknak pedig az érzelemhiány miatt.)
Ki beszél ilyen kapcsolatban esküvőről? Szinte "ciki" erről álmodozni, és az a menő, ha valaki már tizenévesen azt hirdeti magáról, hogy "single" lesz, gazdag és sikeres; "ő ugyan nem fog férjhez menni".

Ha mégis, akkor szigorúan anyagi megfontolásból - harminc éves kora körül. Még akkor sem érzik kötelességnek, ha jön a gyerek. Nem fontos a papír. Így ezek a kapcsolatok meglehetősen ingatagok, labilisak. Amikor pedig borul egy kapcsolat, ott ülnek a rendelőmben, és teljesen természetesen felelnek a "hány partnere volt" kérdésre.
Meglehetősen nagy számmal.

Mire elérik a harmincat...

...legtöbben már több szakításon is átestek. Esetleg már együttélések is vannak mögöttük, itt-ott "elpottyantott" gyerekek. Tehát a válás, elválás érzése ugyanolyan természetesen odatartozik a fiatalok

Egy félrelépő szivar

érzésvilágához, mint a szerelem, a párválasztás, a konfliktus feldolgozó képesség, vagy éppen annak teljes hiánya. Azaz ez a folyamat szabálytalan periódusban ismétlődik.

Amíg szüleik korosztálya harminc éves korában kétségbe esett volna (hogy öreglány vagy agglegény maradt), a maiak sokkal kevésbé aggódnak.
Úgy gondolják, ráérnek. (Bár kíváncsi volnék arra, hogy ezt mire alapozzák?)

Az első három év

Minden kapcsolatban az első három év a meghatározó. Ennyi idő kell ahhoz, hogy két ember, - főleg ha együttélést is tervez vagy gyakorol - összehangolódjon, megszokja egymást. Ennél kevesebb idő alatt csak annyira ismerték meg egymást, mint egy hosszabb nyaralásnál. Aztán lehet nosztalgiázni a valótlan emlékeken. A legtöbb kapcsolat meg sem éri ezt a kritikus három évet! A házasságok nagy része is ezen időn belül bomlik fel!

S ennyi idő szükséges a megfelelő szexuális összehangolódáshoz is. Ha új partner jön valaki életébe, akkor azzal minden más! Nem lehet, nem szabad a régi partnerrel volt szokásokat és gondokat átmenekíteni az új kapcsolatba! Nemcsak a teste, az illata, a szokásrendszere más - minden finom eltérés is fontos lehet. Mást szeret és másképpen.
Mástól ideges és másképpen kommunikál.
Másképpen éli meg a gyönyörét, másképpen adja magát, még a gátlásai is megváltozhatnak - és egyáltalán nem biztos, hogy eltűnnek.

Türelmetlenség a jellemző

Amikor két fiatal megismerkedik, záros határidőn belül az ágyban találják magukat. Lehet, hogy még aznap, de legfeljebb egy-két héten belül. Hirtelen egyszerre akarnak mindent.
Adni és kapni, megmutatni és eltakarni.

Korai felnőttek

Ennél fogva az egész ágybabújás egy hatalmas teljesítménykényszer meghatározta akcióvá válik, ahol mindenkinek jól kell szerepelnie.

Mindenki jó akar lenni, orgazmushegyeket akar produkálni, meg akarja mutatni, hogy mindent tud, mert - úgy érzi -, ha nem lesz profi, nincs esélye.
Leváltják, jöhet a másik.
Tegyük hozzá: nem alaptalan a félelem.

Ezért aztán

a szexuális problémák mostanság már tizenéves korban is jelentkeznek. Gátlások, orgazmus-zavar, korai magömlés, potenciazavar, kisebbségi érzések garmadával, szorongások, szexuális depresszió.

Következményeként a szexuális anorexia, vagy a szexuális bulímia: a soha meg nem szűnő éhség, amely állandó kielégülésre vágyik.

Ezért aztán az egyik partner után jöhet a másik, de valahogy a boldogság mindig elmarad.