Mindenki követ el hibát...

A minap egy nagyon jópofa, szellemes meghívót hozott a posta. Leleményes kivitelben, egyedileg készítve, már a címzésről

Holtodiglan

felismertük a feladót, akik minden évben megtréfálnak minket valamivel. Ez viszont nem tréfa! Esküvői meghívót rejtett a boríték az alábbi szöveggel:

"Kedves Barátaink! Az ember életében akadnak váratlan és megdöbbentő dolgok! Ez történt velünk is! Összeházasodunk! (A kötelező aktus itt és itt lesz: a saját boltjukban tartják a szertartást!) Nászunk 17 éve tart, ezért arra kérünk, nászajándék helyett tegyétek nekünk széppé ezt a napot - ez legyen az ajándék - ahogy Ti szeretnétek! Házibulit szeretnénk kajával, piával, zenével, meglepivel! Hát rajta! Tervezzétek, szervezzétek, hozzátok, főzzétek..."

Hozzáteszem: barátaink túl vannak a negyvenen, felnőtt korú gyermekeik vannak előző házasságaikból.

Miért házasság nélkül?

Minden fiatal páciensemet megkérdezem arról, hogy hogyan, miképpen tervezi a jövőjét, a családját, a házasságát. A legtöbbször ugyanazt a választ kapom: házasságot nem tervezünk, de együttélést igen (vagy már úgy is vannak). Indokként a legtöbben azt hozzák fel, hogy a cécó felesleges és sokba kerül, és nem azon múlik, hogy jó lesz-e a kapcsolat. No meg, ha szakításra, válásra kerülne a sor, akkor könnyebb szétmenni.
Ha meg jön a gyerek, akkor talán úgyis összeházasodunk.

Ha válásra kerül sor? Ez egy nagyon nagy baj! Már az összekapcsolódáskor be van kalkulálva a válás! Természetesen, mint lehetőség sajnos fennáll, de ennyire számolni vele, már szinte bűn. Eleve "benne van a pakliban", hogy "ha nem megy, szétmegyünk", a probléma-megoldási készség szinte minimális, az új kapcsolat keresése pedig egy eleve vindikált jog.
A szakítás, ismerkedés folyamata pedig lassan rutin. Annyira gyakran cserélgetik a partnereiket a fiatalok, hogy mire párt választanak, már több szakítást tudnak maguk után, de mindig számolnak a többszöri újrakezdéssel is.

Ha jön a gyerek? Sokan még azt sem tartják fontosnak, hogy a gyerek ép családba szülessen, biztonságos háttérrel, tervezhető jövővel.

Ellene és mellette

Természetesen vannak érvek a házasság ellen és mellett is. Ha olyanok nem akarnak házasodni, akik már megégették magukat, egyszer, esetleg többször is elváltak, talán érthető az ódzkodás. A fiatalok is túl sok rossz példát láttak, sokan maguk is elvált szülők gyermekei. De mennyire ad bárkinek is biztonságot egy olyan kapcsolat, ami bármikor önként, az aznapi kedv szerint felbontható?

Véleményem szerint a házasság nélküli együttélés alapvetően bizalmatlanságot, a másik és önmagunk iránti felelősség fel nem vállalást takarja.

Rabok legyünk vagy szabadok?

És jegyezzük meg: igazából nem párkapcsolat, csak egy barátság, esetleg egy múló szerelem, és semmiképpen sem család! Sokszor tisztázatlan helyzeteket rejteget, például az egyik fél egy törvényesen még meglévő (másik) házassághoz tartozik.

Mellette szól viszont az a tény, hogy a bizonytalanság miatt mindkét fél egy kicsit jobban vigyáz, el ne veszítse a labilis kapcsolatból párját. Jobban igyekeznek mindketten frissen tartani az érzelmeiket, fenntartani a hódítás trükkjeit, talán még a hűségre is nagyobb az esély. Ha bármelyik összetartó kapocs meggyengül, akkor viszont azonnal borul az egész, nem várva osztozkodásra, törvényes intézkedésre.

Így hát igazuk van a magyar törvénykezésben mindazoknak a kezdeményezéseknek, amelyek az együttéléses viszonyok törvényi rendezésére törekszenek, illetve a házaspárok jelentős előnyben részesítését szorgalmazzák.

Mit rejt a papír?

Az a bizonyos papír tulajdonképpen nem csak egy formaság, hanem egy szerződés, amit régen holtomiglan-holtodiglanra kötöttek. Ma már a megkötéskor is leginkább azt írnák rá: visszavonásig érvényes.

Persze, rosszul is elsülhet

A házassági szerződés egy kölcsönös felelősségvállalás önmagunk és a másik iránt. Elkötelezettség, de nem rabság. Az összetartozás tanúsítványa, de nem örök vakság. Szerelemben köttetik ugyan, de nem múlhat el a szerelem csökkenésével, mert nem az egyetlen tartó oszlopa. Biztonság és felvállalás. Ideális esetben átmentve ide mindazokat az értékeket, amit az együttélésnél pozitívumként felsoroltunk.

Elgondolkoztató,

hogy gyakran többéves együtt járás, esetleg együttélés után a megkötött házasság pillanatok alatt felbomlik. Értetlenül áll mindenki az eset előtt, hiszen ők már igazán nem okozhattak meglepetést egymásnak. Mi lehet mégis mögötte? Talán a hirtelen jött biztonságérzet érzelmi tespedtséget hozott? Ki tudja?

Remélem, a barátaink nem ezt a hibát követik el!
Aggódunk kissé.