A vakság gyűrűje?

Sokan azt hiszik - főleg a nők közül -, hogy a házasságkötéssel egyben a párjukat végleg magukhoz láncolták, és a karikagyűrű a jelképes bilincs mellett a vég nélküli összetartozás szimbóluma is.

Ez a harc lesz a végső

Úgy érzik, hogy innentől párjuk beszámolni köteles minden gondolatáról, minden lépéséről, és még az utcán sem nézhet meg a másik női egyedet. Sok nő olyan férjre vágyik, aki az utcán vak eunuch, otthon viszont támadó kan, akinek férfias vonzerejét kizárólag csak ő szabályozhatja és keltheti életre.

Szabadság kontra rabság

Még többen hiszik azt, hogy behajtván fejüket a házasság rabigájába (miért is tekintik annak?) örökre elvesztik emberi szabadságukat. Persze, ha rabságnak fogják fel a házasságot, vagy az egyik fél rabtartónak bizonyul a későbbiekben, akkor nagy rá esély, hogy valaki szabadulni akar.

Ha arra gondolunk, hogy bizonyos tartást ad az elkötelezettség, akkor a szabadságnak korlátai lesznek, de csak olyanok, amelyek feltétlen szükségszerűek. Legtöbben a hűség betartásától félnek, attól, hogy a hódításokról most már végképp kell lemondaniuk. Pedig szerintem ez nem így van! A flört mindenki számára, örök életre kötelező!

A hűség pedig érzelmek és erkölcs kérdése.
A szabadság pedig úgy élvezhető leginkább, ha annak határait nem a másik fél, hanem mindenki önmaga szabja meg önmagának.

A család visszatarthat

Szinte önvédelemből...

...adódik a mondás: Amiről nem tud a másik, az nem fáj!
Tehát egy kapcsolat tele kell, hogy legyen titkokkal? Eltakart történésekkel? Ki nem mondott vágyakkal? Mi az, amiről nem tudhat a másik? Nyilván olyan dolog, amit ha megtudna a másik, fájdalmat érezne.
Mert valami olyan dolgot takar a titok, ami nem tisztességes. S aki ezt a mondást gyakran idézi, az filozofikusan alapozza meg a titkokat, és megpróbálja elfogadtatni a hazugság filozófiáját.

No, de mért kell eleve olyat cselekedni, amiről már az első pillanatban tudjuk, hogy a másiknak fájhat? Ez erkölcsileg olyan, mint az előre eltervezett gyilkosság. Halmozott bűncselekmény, amiért a szokottnál is nagyobb büntetés jár.

Szabadság és/vagy nyitott házasság

Nem sokan vannak azok, akik meg tudták valósítani a sokat emlegetett nyitott házasságot. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a házas felek egymás beleegyezésével, tudtával csalják meg egymást; hagyják, hogy a másik szerelmes legyen, még az élménybeszámolót is elvárják. Egy feltételük van: a pár mindig térjen vissza a fészekbe.

Nem tudom, megcsalásnak számít-e egyáltalán az, amiről a másik tud? Az már egy engedélyezett félrelépés. Sok engedélyezett félrelépés után viszont a félrelépés érdekessége szűnik meg, a titkossága, az intimitása, a rejtőzködés adta parányi izgalom.

Azt hihetnénk, hogy akkor megtaláltuk a megoldást! Itt az örök életű házasság titka! De nem, mégsem! Ugyanis ritkán fordul elő, hogy a két félnek egyszerre támad kedve kikacsintásra.

Elmosódott határok

Míg az egyik fél lelkesen szerelmes más valakibe, az a másiknak biztosan fáj, hiszen ő automatikusan elhanyagolttá válik. Aztán ugyanez, csak fordítva. Tehát mindig fáj valakinek. S mindaddig játsszák ezt a játékot, amíg vagy érzelmileg el nem fásulnak, és oda a házasságnak.

Fészkébe visszajáró madár

Ugyancsak félrevezető, erkölcsi gyengeséget takar az az életszemlélet is, miszerint nem az a fontos, hogy a hím el-eljár a fészkéből, hanem az, hogy mindig visszamegy oda!
Régen, nagyanyáink ezt úgy fogalmazták meg: hiába jár görbe utakon a Kovács, azért mégis csak a feleségét hívják Kovácsnénak!

Erre én csak azt mondom: na és? Ma már senki sem lenne szívesen megcsalt Kovácsné, megalázott Kovácsné, átvert Kovácsné.
A fészkébe visszajáró madár, az egyenlőtlenségen alapuló, a férfi kiemelt jogait hangsúlyozó múlt századi elmélet.
A pár akkor él nyitott házasságban, ha a jog mindkét fél számára biztosított. De sajnos az ilyen pár élete nemcsak nyitott, hanem sokszor huzatos.

Mint ahol mindig nyitva áll az ajtó.