Hova keveredtünk?

Kurátorok

Belépvén az Articsóka családias színháztermébe ilyeneken gondolkozom. És hát hol itt a baj? Van egy jóvágású srác, akinek torkában dalos pacsirta, lábában gépfegyver, gesztusaiban színészi talentum, lényében pedig gumírozott lazaság lappang.

És ha bárki kételkedne e felől, annak ékes bizonyítékul szolgál Csonka "lemezbemutatója". De hát nincs ő erre rászorulva, mi végre hát a szűkre szabott sufnikoncert? Találgassunk csak. Pici 5x5-ös színpadon áll, bár ez inkább pódium, de megvan a szükséges sztárnyi magasság. Különben is, az Articsóka elegáns hely, olyan, ahol külön ember van arra, hogy kitisztítsa a villa fogközeit. Szóval nem egy hungaroceltányéros burgergyűrő.

A sármőr

A kis színházteremben túlnyomó részben nők gyűltek össze, még túlnyomóbb részben asszonyok. Harmincan. Aki férfi, az sajtós, vagy a szervezőgárda tagja. A hölgyek fegyelmezetten ülnek, ölükben mappa, kezükben irón, figyelnek. De kritikusok nem lehetnek, ahhoz túlságosan elfogultnak, már-már rajongónak tűnnek.

A színpadot két luficsokor izgatja, szívecske meg gömböcske, szépen megvilágítva. Ezen kívül csak András, és egy magányos, krómozott bárszék, ami fontos. Oldalt svédasztal, jelzésszerűen megpakolva. Semmi hizlaló, nehéz, csak saláták, falatkák, ilyesmi.


Slágerteszt

A Warner vigyázó tekintete

Szóval mi a dingdong folyik itt akkor? A színpadképbe egy öltönyös kopasz ember zavar bele pár szó erejéig. Ő a két lábon járó Warner Music Hungary lemezkiadó. A fülbevalóból mindjárt sejthettem volna. Tőle megtudhatom, ez itt egy kísérlet: Magyarországon először slágertesztet csinál egy lemezkiadó.

Adva van tizenegy Csonka Andris-szám, egyik jobb, mint a másik. De valamilyen titokzatos szempontrendszer szerint mégis kiragadtak hatot, amit most az ország Picije elénekel a nőstény tesztközönség előtt: lehet szavazni, cincálni, mérlegelni, melyik is legyen a sláger. Nem mondom, kőkemény feladat, nem lehet könnyű dolga a Metró újság toborzójára jelentkező vájt fülű hölgyeknek.

Az emberek nyelvén

A felhőkkel hógolyózhatunk

Pici azonban ért az emberek, a közönség nyelvén. Nem az a számító műlaza, aki puszta törtetésből bűvöli a kamera objektívját. Ő zsigerből ilyen. Humorizál, tegezve bókol, parolázik hűséges közönségének a számok között, de a tesztlap kitöltéséhez szükséges időt mindig átengedi.


"Hölgyeim, lehet aktivizálódni", ilyeneket mond, Szeretem a szemed című száma után pedig már-már intimitásba csúsznak a dolgok: "A ti szemeiteket is szeretem, nagyon. Jó lesz?" mire a közönség vadmacskásabb fele kacéran egy "Jó lesz, nagyon jó lesz"-t enged el a vibráló levegőbe. Kezdem magam úgy érezni, mint egy szeánsz egyetlen outsidere, mint egy gázóra leolvasó.

Szerelem, szereled, szereljük egymást

Össz-hang

A dalok egyébként számomra tökéletesen egyformák, szövegük egytől egyig a szerelem témakörét járja körül. Csak az egyik az úgy-szeretlek-mint-az-állat, a másik mért-hagytál-el-büdös-ringyó irányából közelít. Ami egyik kategóriába se fér, na az a hű-de-énekelnék-már-valamit-a-szerelemről-mert-különben-itt-pusztulok-ba sorolandó. A csajok pedig élvezik nagyon. Ritmusra tapsolnak, és a számok végén legértékesebb gondolataikat vetik papírra. Ha ezen gondolatfoszlányok a dalszövegekből táplálkoznak, én nem tudom, mi kerülhet a lapra egy "felhőkkel hógolyózhatunk" költői kép után, és még csak tippelni sem merek.

Dallamso közérzet

Pici meg tovább lazul, rongykarját suhogtatja a színpadon. Vicceit hálás kacaj kíséri még a diszkréten háttérbe húzódó Warneres Joós Istvántól is, akinek öblös(ebb) hangja sehogyan sem bír elkeveredni a közönségével.




Ha lejár a verkli

Az utolsó szám után, vagyis a dramaturgiai tetőponton Csonka feszes ujjal még mindenkit figyelmeztet, hogy döntsön belátása szerint a dalok sorrendjéről, ehhez pedig segítségül pár másodperces bevágások következnek a számokból. Most csak úgy CD-ről. Nem ciki, csak rosszul veszi ki magát, de hát ez a "slágerteszt" műfajának sajátossága.

Rajongók gyűrűjében

Miután mindenki leírta a leírandót, Pici a svédasztalhoz invitálja a jelenlevőket, a kolleginák pedig beszedik a dolgozatokat. Azon gondolkozom, vajon múlik-e bármi is ezen az ötletes felmérésen. Nálunk tulajdonképpen bármit el lehet adni a poppiacon, a pannontechnótól az emberi szerv által nem érintett nylonzenéig. Mindegy. A Warner nyilván tudja, mihez adja a pénzét. Efelől biztosak lehetünk. 

Bonus Track:



Interjú Csonka Andrással!