Családi kör

Mit vegyek?

Sokan törik most a fejüket ezen a kérdésen, és aki még ma sem vette meg a kedvesének szánt ajándékot, bizony kapkodni fog és rosszul jár. (Idén a legnagyobb áruházakban is azt tapasztaltam, hogy már december közepén az ötletes, szép ajándékok zöme elfogyott, és a polcok a januári állapotokra emlékeztettek.) Ilyenkor mindennek van keletje, a leggiccsesebb, leghaszontalanabb dolgok is eltűnnek a boltokból. Mindig akad VALAKI, aki megveszi ezeket is.

Sokkal több időt kellene szánni az ajándékozás hogyanjának eldöntésére. Arra az érzésre, hogy az adás nem teher, hanem öröm, és a feszült várakozás is ugyanolyan gyermeki örömmel tölti el az embert, mint az adás gondja. Ha nem rontják el!

Elérhet? örömök

A meglepetés öröme

Szerintem mindenki szívesen emlékszik azokra az évekre, amikor várakozástól összeszoruló gyomorral várta a Jézuskát, az angyalok csengőszóját, és kereste a fa alatt várakozó ajándékok között azt, amire már hónapok, hetek óta nagyon vágyott. A huncutabbak kutakodtak, megpróbálták feltérképezni a helyzetet és kilesni az ajándékokat. Ők jártak rosszabbul, hiszen a meglepetés öröme elmaradt.

A felnőttek is vágynak erre az örömre! Sokan mégis elrontják azzal, hogy az ajándékozás minden részletét megbeszélik. Nemcsak a gyerekek, rokonok ajándékait tervezik közösen, hanem egymáséit is, ami nem kedvez a meglepetésnek. Nagyon nem ajánlatos ilyenkor a túlzott praktikus gondolkozás: megveszem, mert erre biztosan szüksége van, sőt vegye meg maga, én majd kifizetem neki, vagy – ami még rosszabb – odaadom rá a pénzt, és megveszi ott és akkor, amikor neki jó. Ötlettelen, szenvtelen, szeretettelen ajándék az ilyen. Minden praktikum ellenére elmarad a meglepetés, a várakozás, a vágyakozás öröme, megsemmisítjük az ajándékozás folyamatának lelkét.

A praktikus gondolkozók nem értik az ünnepet!

Az életünk sok-sok hétköznapból, rengeteg problémából áll, és arról szól, hogy megpróbáljuk megoldani azokat, és élvezhetővé tenni az élet egészét. Ha nem lennének ünnepek, ha nem kapcsolódnának ezekhez kellemes emlékek, érzések és érzetek, sivár és értelmetlen lenne az egész.

Lehet, hogy praktikus megkérdezni a másikat, hogy mit szeretne, rábízzuk a vásárlást is, de ez olyan, mint a műfenyő. Látszólag adtunk, gyakorlatilag csak fizettünk és szerveztünk. A műfenyőt évtizedekig használhatjuk, lemoshatjuk, eltehetjük, s – ami a fő – nem hullik. De kócos a levele, gyűröttek a díszei, esetleg többéves szaloncukor lóg rajta, és nincs illata. Meglehet, jóval praktikusabb és biztonságosabb a zenélő, cikázó fényáradat a fán, de a gyertyák és csillagszórók hangulatát semmi sem pótolhatja. Egyszerűbb megvenni a tortalapot és a gyári kalácsot, de a nagymama ízeit idéző házi mazsolás kalácsot nem tudja helyettesíteni.

Király hágó

A készülődés fárasztó lehet

Nagyanyáink, anyáink még sok-sok szeretettel, az ádvent teljes ideje alatt készülődtek az ünnepekre. Faluhelyen, sokszor még a városokban is tiszteletben tartották a szokásokat – amik gyakran egyáltalán nem praktikusak -, de hangulatokat hoztak. Mára már sok nő arcán a torz fintor az uralkodó, amikor kiejti a száján: „Már megint Karácsony lesz, dolgozhatok, gondolkozhatom az ajándékokon, és mennyibe kerül!”

Gondolom, a régi idők asszonyai is elfáradtak. Nem volt mosógépük, robotgépük, gáztűzhelyük, maguk készítették a szaloncukrot, a díszeket. A készülődés a szívükből jött, s ez feloldotta a fáradtságot. A mai asszonyok már annyira kényelmesek, hogy úgy gondolják mindent megvásárolhatnak, készen jutnak hozzá. S igaz is, szinte minden kapható. Csak a szeretet, a türelem nem. Ha az megvan, a fáradtság elmúlik, és szinte kellemessé válik.

S akár hiszik, akár nem, a ma férfiai, férjei ugyanúgy vágynak a meghittségre, mint régen. Igenis értékelik a gondoskodást, a figyelmet, a személyességet, az intimitást. Pont arra az intimitásra vágynak, ami korunkban a kapcsolatokból, és az ágyból is hiányzik

Veszekedés Szent Este?

A Szent Este (akár kisbetűvel írva, akár naggyal) szent dolog! A béke és meghittség órái ezek, amikor nem szabad vitatkozni, veszekedni, ahol érdemes azt is megbocsátani a másiknak, amit már évek óta nem tettünk meg.

Nem illik fintorogni az ajándéknak, lazán visszadobni a fa alá – jelezve, hogy nem kell – vagy végtelen illetlenség a csomagot felbontatlanul hagyni, mondván, úgyis tudom mi van benne. Az örömöt kell fogadni, és nem az ajándékot, az adás örömére kell ráérezni. Talán érdemes kibírni az anyós hülyeségeit is, szabad megdicsérni a háziasszony főztjét, még akkor is, ha egyébként nem tökéletes. Ez nem őszinteség vagy megjátszás kérdése, hanem egyszerűen udvariasság, megértés, elfogadás és szeretet.

A szeretet, a szerelem és a szex közös tőből ered. Ahogy Lux Elvira mondja: a szeretet a szex esztétikuma. Most ráérezhetünk a kettő összefüggéseire.

Ha kíváncsi vagy valamire, ha panaszod van, ha tanácsot kérsz, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnél a szexről, akkor írj Editnek!

Edit, a szexelemző további cikkei:
Ezekben már szex is van :)