Terry Black

A szélsőségekből induljunk ki!

A Jakupcsek Show indulása óta két adásban szerepeltem szakértőként: az egyik alkalommal Terry Black (alias Rácz Károly) és az ő nősülési szándéka volt terítéken, a másik adásban pedig a férfiből nővé operált transzszexuálisokról diskuráltunk. Míg a transzvesztitizmus (Terry esete) egy megváltoztatott viselkedési forma, egy téves nemi szerep, tanulási folyamat torz eredménye, addig a transszexualizmus betegség. Még a WHO betegség listáján is szerepel. Évek óta foglalkozom ilyen típusú betegekkel. Rajtuk figyelhető meg legtisztábban a nemi szerepek sajátosságai.

A transszexuális ember tulajdonképpen „téves testben van”: hiába született biológiailag férfinek vagy nőnek, kicsi kora óta a másik nemhez tartozónak érzi magát. A saját testét és nemi szervét nem fogadja el, nem szereti, és mindent elkövet azért, hogy mindenképpen és véglegesen megváltoztassa magát, felvállalva ezzel a többszöri műtét kockázatát.

P. C. Terry James

Viselkedése szinte teljesen természetesen a másik nemhez tartozó. Azaz a transszexuális férfi mozdulatai természetes módon nőiesek, gesztusai természetesek, nevetése lágyabb, sminkje ízléses. Habár tanult mozdulatok – mint a heteroszexuális nőké is -, de nem erőltetett. Ruházata sem feltétlenül kihívó, lehet rendkívül hétköznapi is.

Ezzel szemben a transzvesztita tisztában van eredeti nemével, nem is szándékozik teljesen átalakítani magát, elsősorban a külsőségekben tartozik a másik nemhez. Viselkedése kihívó, olyan, mint a másik nem paródiája. A gesztusokat nemcsak tanulta, hanem el is túlozza. Sminkje, ruházata szintén kihívóan erotikus, feltűnősködő. A transzvesztita férfi például szinte minden esetben kurvás nő benyomását kelti, hangja affektáló, elnyújtott. Vitában támadó, agresszív, szinte állandóan így védekezik.

Gondolnád? Pedig az.

És az igaziak?

Akkor tudjuk igazán értékelni a hétköznapi nemi szerep szerinti viselkedést, ha a szélsőséges eltérések által tartott tükörbe nézünk. Így például sok nő rájöhetne arra, hogy magatartása, apró kis gesztusai és megnyilvánulásai mennyire nem nőies egy „nem igazi nőhöz” képest. Szinte divattá vált darabosan mozogni, férfiasan ülni, durván beszélni, keményen viselkedni. Holott a nőies nő kecsesebb, finomabb, diszkrétebben mozdul, választékosabban beszél. Sok nő a sminkelést, az ápolást elsősorban csak az arcára érti, és ezzel nagy hibát követ el. Nem figyel a kezére, a körmére, a láb ápoltságáról (más testrészekkel együtt) nem is beszélve. Egy transzvesztita vagy transszexuális egészen biztos, hogy gondosan manikűrözi magát, lakkoz, pedikűröshöz jár, és alig várja, hogy az arca helyett más testrészeit borotválja.


Nemi szerepeink a hétköznapokban

Az IGAZI Nőnek kisugárzása van. Olyan a pillantása, a nézése, a szája (akkor is, ha megszólal), olyan a mozdulata, az érzelemvilága, a gondolkozása. Békét, harmóniát, kiegyensúlyozottságot sugároz, mégpedig olyan formában, amire a férfiak ritkán képesek. Vagy ha mégis, akkor azonnal homoszexualitással vádolja őket a környezetük (lásd Leslie példáját a Való Világból).

Nemi szerepünk az élet minden mozdulatában magunkon hordozzuk, és sugározzuk a külvilágnak. Erre a kisugárzásra csak az agy képes, a szexualitásunk viszont a fejünkben dől el, nem a lábunk között. Figyeljék meg a buszon, villamoson nem tudatosan viselkedő, álldogáló férfiak és nők arcát. Az igazi nő arca akkor is lágyabb, ha gondjai vannak, ha gyötri valami. A férfias férfi még szinte öntudatlan állapotban is kontrollálja vonásait, nehogy elárulja „gyengeségnek számító” (legalábbis ők ezt hiszik) érzelmeit. A nőies lágyságot még a boltban, vásárlásnál is „használjuk”, egyszerűen szebb húst kapunk a hentestől, ha szépen rámosolygunk. Ugyanerre a gesztusra egy férfi legfeljebb fejbeütést kapna egy velős csonttal… Ők viszont a női eladókat fegyverezhetik le, és csalhatják ki a jobb minőségű árut – egy kis jól irányzott megjegyzéssel, szöveggel.

Ki, kinek a párja?

Szerepjátszás

Bizony egy életen át szerepet játszunk. Ott van a nemiségünk a hétköznapi ügyintézésünk módjában, a megszólalásunkban, a mozdulatunkban. Követjük a divatirányzatokat, amiket a művészetek (filmek, színház, zene) és a tömegkommunikáció nevel belénk. Alig tíz éve még nőiesebbek voltak a fiúk és fiúsabbak a lányok. Most a nőies külsejű, férfiasan kemény nők jöttek divatba, s a férfias megjelenésű, de lágyságra is képes férfiak. Mindig van egy kis visszarendeződés, de sohasem tér vissza minden a régi kiindulási pontra.

Semmi kivetendő nincs abban, hogy vannak egyszerűbb, a nőiességüket nem hangsúlyozó nők, és vannak olyanok is, akik minden tekintetben – külső megjelenésben, magatartásban és érzelmileg – hangsúlyozzák nemi hovatartozásukat. Esetleg „igazi nő”-ként is kihívóbban jelennek meg.

Mint ahogy nem akadunk ki azon sem, ha egyes férfiak macsósan hangsúlyozzák tökéletes férfiasságukat, míg mások gyengéden hétköznapiak.


Ha kíváncsi vagy valamire, ha panaszod van, ha tanácsot kérsz, vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnél a szexről, akkor írj Editnek!

További cikkek:
Edit összes cikke